Mi a párommal soha nem megyünk szilveszterezni, mert az év vége mindig nagy hajtás, a karácsony tiszta rokon, oda-össze-vissza látogatás és ha még jól is sikerül, azért csak kimerítő. Ezért a két ünnep között szilveszter közeledtével kerülünk olyan hangulatba ami csak a mienk:) Most pont itt tartok és gondoltam leírom, hogy mire jutottam:)
Egy éve októberben egy jóakaróm, akit nevezzünk Andinak:) megkért, hogy írjam le mit tekintenék én hivatásomnak. Határtalan örömöt éreztem (szerinte olyan lettem hirtelen, mint aki szerelmes) hogy valaki kíváncsi erre és megmutathatom. Neki láttam leírni, több órán át, éjszakába nyúlóan megírtam, ami nem is volt olyan egyszerű:) Legyen eleje, vége, közepe és el is engedjem magam közben, szóval kihívás volt, annak ellenére, hogy magamban már szépen összeállt, sokat álmodott kép volt! Na most, ez a hivatás a falusi turizmusban való részvétel volt:):) Most is melegséggel tölt el a sok szép gondolat, amit akkor papírra vetettem. Nem tudom lesz-e valaha belőle valami, de valamit elindított... nagyon!
Ugyanis annyira komolyan vettem magam, hogy ok, ha ezt akarom, akkor - mint fő biztonsági játékos:) - valami "mellékállást" ki kellene találni, mert ha nincs vendég, akkor is meg kell élni valamiből! Feltett szándékom volt, hogy én addig ebbe bele nem kezdek, amíg valami mellékállás nem adódik. Rengeteget töprengtem, végig gondoltam százszor mihez értek, mihez nem. Elég lesújtó volt a kép... Több hetem elment erre és más gondolatom sem volt ennél. Valamiért mindig az ajándék boltnál kötöttem ki, de azt is éreztem, hogy én ott olyan dolgokat szeretnék eladni, amiket én csinálok... de hogyan, amikor nulla a kézügyességem és nem értek semmihez! Mások erre való ösztönzése nagyon ment, sőt nálamnál nagyobb elismerője nem akadt egy kézműves barátomnak sem, de hogy én ilyet csináljak, az kizárt!!! Már februárt írtunk, mikor kezdtem azon gondolkodni, hogy valakit meg kellene kérni, hogy segítsen megtanítani valamilyen kézműveskedésre, de ki a fenét és mit???? Nem hiszitek el, de már legalább két hónapja tudtam, hogy létezik egy másik Andi is, aki ezzel foglalkozik, mert az én Andim többször is ajánlotta, hallottam, de fel nem foghattam:):)
És egyik alkalommal, amikor újra mondta, mint aki akkor hallotta először, leesett a tantusz:):) és megkerestem őt. Gyümölcsöző kapcsolatunk azóta is töretlen és rengeteget tanultam tőle. Áldott legyen a neved, ha Andi vagy, mert csak szerencsét hoztok nekem, a barátnőm is Andi, egy másik alkótótársam, kis mesterem is Andi, szóval csupa jó Andi vesz körül:)
Most itt tartok, belevetettem magam a dekupázs technika rejtelmeibe, foglalkozások, magánórák, workshopok és még rengeteg tanulni való. Túl vagyok egy rendkívül sikeres falunapon, egy nem túl sikeres télapó vásáron, rengeteg tapasztalattal, útravalóval. Belevágtam a technika oktatásába, megmutattam a Vali világát, hangulatát, aminek tartalmas eszköze,közép pontja lett a kézművesség! Egy ellopott jelző lett a szlogenem, ami szerintem a legjobban tükrözi, hogy mit is szeretnék "Preventív egészségmegőrző kreatívkodás Valival:)" :):)
Visszaolvasva az egy évvel korábbi levelemet, szinte mindent megvalósítottam, kivéve a falusi turizmust... lehetne savanyú is a szőlő, de nem az, mert amit ott nyújtani akartam, azt most a Vali világában megteszem... csak éppen nem alszanak itt a vendégeim... de ami késik az nem múlik:):)
Inspirálok mindenkit, hogy merjen nagyot álmodni, kezdje el, mindegy, hogy megy, döcögve, tökéletlenül, nem baj, a lényeg, hogy megy, mert megtapasztalásokból ismerjük meg magunkat, hol mit lehet még javítani, jobbá válni.
Ezen az úton haladok tovább 2016-ban is, nem tudom hol a vége, de csinálom, mert élvezem. Egy barátnőmmel viccelődünk, -aki komolyan vesz:)- hogy fürdünk mi még együtt az én sokat álmodott, tervezett dézsafürdőmben így télvíz idején... úgy legyen! :):)
BUÉK!!!
