A tegnapi foglalkozás témáját bevonzottam:) olyannyira, hogy pontosan azt akartam itthon is kipróbálni, amit végül a szakkörön is lehetett csinálni, sőt, még többet. Mert mégiscsak laboratóriumi körülmények között vagyunk ott benn:)

Rengeteg lehetőséget látok ebben az elkészített mécsesben. Nagyon jó a hangulata, a színekkel, az üveg formákkal rengeteget lehet játszani, a kihagyott mintáról nem is beszélve! A net széles skálája kínálja számunkra a szebbnél szebb sablonokat. A hétvégén megyünk vidékre és lemegyek a Duna partjára apró kavicsot szedni, mert az hiányzik. Abba fogom beágyazni a mécsest, gyertyát és sokkal jobban is fog mutatni.

A másik üvegre a mintát ragasztópisztollyal tettem rá, amit szintén lehet többféle üvegre tenni és ha beletesszük a mécsest, biztos vagyok benne, hogy szintén nagyon jól mutat és hangulatos lesz.

Akkor, hogy lássátok miről beszélek:)

Drágáim! Pécsen voltunk hosszú hétvégére párommal  üdülni és a bakancslistámon szerepelt a toboz szedése, mert nagyon szerettem volna az alábbi képen látható alkotást kipróbálni, megcsinálni! Egyik kedvenc magyarországi térségem a Mecsek. Orfű a nagy favorit:) Több helyen megálltunk, mire rájöttem, hogy nekem a lucfenyő tobozára van szükségem. Aggódtam, mert nem tudtam, hogy mennyire fognak kinyílni, viszont a kicsiket kerestem, azok meg ugye összecsukódva még kisebbek:) Próba, szerencse, vállaljuk.

Amilyen meglepetés ért két nap múlva már itthon, nagyon érdekes volt. Mint egy kelt tészta, a toboz dupla méretet öltött, szinte kifolyt a ládából:) nagyon örültem neki, mint egy gyerek, hogy na akkor jól gondoltam. Szép, egészséges tobozok a napfényen gyönyörűen kinyílnak:)

Haza jövetelünk után pár nappal, felkérést kaptam egy holisztikus napon levő résztvevők ajándékozására. Amikor olvastam, nagyon boldog voltam és az első gondolatom ez az alkotás volt és végül ennél is maradtam.... a megrendelő és az én legnagyobb örömömre is:)

Az alkotásuk fantasztikusan jó érzés volt. Hála világnapján kezdtük el. Jól haladtunk és végig Edith Piafot hallgattunk, falatoztunk, pezsgőztünk, beszélgettünk, alkottunk.... repdestem!

Kétszer fújtam le, majd lakkoztam. Gyönyörűen mutat az agyag edényben, amelyik a kertem egyik kedvenc dísze, kicsit csorba már szegény, de nagyon szeretem. Májust vallottam eddig a kedvenc hónapomnak, de az ősz is mindig közel állt hozzám. Ezzel az alkotással lehet übereli bennem ezt az érzést:) Van valami ezekben az őszi hónapokban, a színek, az illatok, a hőmérséklet, még a hangok is vagyok tompulnak, csendesednek!

Úgy érzem ezzel az alkotásommal ezt nagyon jól sikerült megmutatni, átadni. Gyönyörködjetek ti is:)

Második kreatív sarok Valival... és sokkal jobban sikerült, mint a májusi, legalábbis bennem:) Letisztultabb voltam, közelebb kerültem a gyerekekhez, az eseményhez. Némelyik lurkó más most egy kialakult személyiség. Imádom nézni őket, rengeteget lehet tanulni tőlük. Hihetetlenül tiszták és őszinték. Valamikor mi is ilyenek voltunk. Jó ezzel szembesülni, hogy van hova visszanyúlni, még ha nem is tudunk róla konkrétan:)

Mivel letisztultabb és tapasztaltabb voltam, ezért sikerült jobban eltalálnom az igényeket. Nagyon sok jó visszajelzést kaptam. Nem direkt, vállveregetőset, hanem ahogy érezték magukat, a hangulati visszajelzéseik, amit én okoztam nekik. Ennél szebb, jobb visszajelzés nincs számomra:) Tanulom őket, a szakmát, tetszik a velük való foglalkozás, ahogy partnernek tekintjük egymást! Van ebben valami rendkívüli, talán azért is, mert nekem nincs gyerekem. Talán kicsit kárpótol az élet, hogy ezt a lehetőséget szembe küldte velem, talán készen állok rá én is, hogy a gyermektelenség elfogadása után nyitott legyek, nyitott maradjak rájuk és ne féljek közel engedni magamhoz Őket:)

Pár pillanat kép a mai napról:)

Újra kezdődött a szakkör!!! Téma; ismerkedés a rizspapírral...legalábbis nekem:) Nem ismertem ezt a módszert, technikát, de nagyon bejött. Egy színű rizspapírral még nem dolgoztam, nem használtam. Izgi volt és nagyon tetszett a végeredmény. Végül is az eljárás kezdete volt más, most nem festéket vittünk fel, hanem a rizspapírt a megfelelő technikával és azt díszítettük. De nem is csigázlak tovább benneteket, nézzétek meg, hogy miről beszélek. Egy üveg van, csak több oldalról:)

Sziasztok!
Régen jelentkeztem, de szükségem volt egy kis időre, hogy kicsit távolabbról láthassam a falunapi eseményeket és regenerálódjam is. A falunapi kirakatom rendezgetése közben döbbentem rá, hogy mennyit dolgoztam az elmúlt három hónapban. Munka mellett, este, hétvégéken. Nem panaszkodom, de az alkotás közben csak az járt a fejemben, hogy minél több mindent meg tudjak mutatni, át tudjak adni. Nem foglalkoztam vele, hogy mennyit dolgozom. Mire eljött a nap, lehiggadtam, letisztultam.

Már csak egy dolog aggasztott, hogy hol lesz a helyem. Nagyon érdekes tapasztalat volt a többi rutinos vásárossal ebben részt venni. Hatalmas kő esett le a szívemről, amikor végre kezdődhetett a kipakolás. Konkrétan megkönnyebbült, boldogságos sírásban törtem ki, hogy kezdődik, amiről annyit álmodoztam és elképzeltem!:) :) Dorina unokahúgommal, - hatalmas segítőmmel - nagy ölelkezésekben voltunk egész nap. A végén megbeszéltük, hogy jövőre ugyanitt, olyan jól éreztük magunkat. Végül nagy családi nap is lett a napból, mert megleptek anyukámék, öcsémék, párom lányai, unokák, szóval jól megmozgatott mindenkit ez a csoda nap:) Gyönyörű időnk is volt, jól leégtünk, de ki foglalkozott ezzel, amikor tiszta lelkesedés volt mindenki:)

Nagy sztorik voltak, ezekkel nem szeretnélek untatni benneteket, de rengeteg tapasztalattal lettem gazdagabb. Például azzal és ezt egyáltalán nem negatívumként írom, hogy ezt nem akarom csinálni:) mondom ezt annak ellenére, hogy nagyon jó volt. De ez egy külön "szakma" és én erre nem akarok sem időt, sem energiát, sem pénzt fordítani. Néha jól esik, kicsiben akár többször is, de csak olyan szinten, amit most elbírok, testileg, lelkileg, anyagilag. Szóval megyek tovább az utamon és jól beépítem ezt a gyönyörű napot, az összes szépségével, gazdag érzelmeivel egyaránt.

Mutatok pár képet a szépséges termékeimről, a standomról, kicsit átadva a nap hangulatát, a még nem túl nagy forgatagot, hogy milyen szép zöldben, tóparton voltunk. Köszönet Szigetbecse, hogy ezt és ott megélhettem veled, veletek!