Ezzel a képpel sikerült megalkotnom eddigi életem összes próbálkozásait, mondhatni igazi eszenciája az elmúlt éveim útkeresésének. Amerre jártam, abban mindben volt öröm, felszabadult öröm, szabadság érzés, amit nekem mindig csak pillanatokra tudott megmutatni akár a jóga, akár a hastánc, akár a spirituális világ, a pilátesz. Mindegyiktől rengeteget kaptam, tanultam belőle és nem tartanék most itt, ha nem találkozom ezekkel a nagyszerű  lehetőségekkel. Láttam sokak milyen felszabadult érzéssel tudják átadni magukat az adott pillanatnak, míg bizonyos szabályok között ez nekem is sikerült, de mihelyt alkalom nyílt például egy örömtáncra, amikor azt csinálok, amit akarok, leblokkoltam. Nem tudtam mit kezdeni az adott lehetőséggel..... mostanáig:)

Mert ez a kép számomra megadta az örömalkotás lehetőségét. Amikor megláttam, megdobogtatta a szívem és rögtön tudtam, hogy én ezt akarom és úgy akarom, ami másnak az örömtáncot jelentette. Alkotói szabadsággal, örömalkotással, minden szabály nélkül. Alig vártam, hogy elkezdjem és amit közben éreztem, az leírhatatlan:) Megállt az idő, csak az volt, az akkor és a jelen! Nem érdekelt semmi, pár technikát ismerek már, de nem foglalkoztam velük, ami jött azt csináltam és teljesen szabadon megalkottam! Szerelmes lettem a képembe, magamba, az adott pillanatba:) Kívánom, hogy találjátok meg Ti is azt a tevékenységet, amiben mindezt meg tudjátok élni:)

Számomra ez a kép maga a nőiség, a jóga, a csakrák gyönyörűen, emberi test, hajlékonyság, fantázia, egyszerűen minden:)

Amit jelentett nekem a kép, azt sikerült az alkotása közben is megélnem... a teljesség élményét! Hála és köszönet a nem is tudom kinek, minek, hogy ezt sikerült megélnem:):)

Új vizekre evezem! Ami nem is annyira új, mert nem hiába az a mottóm, hogy Alkossunk együtt, Ajándékozz szívvel! :) Most az új, hogy az együtt alkotásra fókuszálok jobban, annak örömét, tapasztalatait, jótékony hatását szeretném megmutatni, lehetőséget teremteni minél több embernek, hogy ezt megtapasztalhassa. Hamarosan megtartom erre vonatkozó nyílt napomat és utána igény szerint hetente, két hetente várom az együtt alkotásra, kísérletezésre nyitott fiúkat, lányokat, fiatalokat, időseket, gyerekeket, felnőtteket:) 

Itt valóban az együtt alkotásé lenne a főszerep és nem a technikáé. Nagyon egyszerű, olcsó költségvetésű, újra hasznosítható alapanyagokból dolgoznánk. Kellemes zene, beszélgetés, együtt alkotás, akár páros, konkrétan négykezes alkotások is előfordulhatnak:) Több alapanyag mentén, interaktívan történne valamelyik hétköznap estén. 

Megfigyelhetitek majd, hogy mennyivel jobban telik az idő a munkahelyen, kellemesen feltöltődve, az otthonunkban, családunkban vidáman és van értelme az életünknek érzéssel egy ilyen együtt alkotói est után. 

Azt hiszitek biztos, hogy a levegőbe beszélek, de minap az egyik hírlevelemben olvastam az alábbi történetet. Írója üdvözölte a továbbadást, ő is olvasta ezt egy könyvben. Ez a könyv nem más, mint  dr. Lissa Rankin amerikai orvosnő „Gyógyulás gyógyszerek nélkül” c. könyve. Amit azóta én is megrendeltem:)

"1961-ben az amerikai Roseto városában letelepedett olasz bevándorlók egy kis csoportja, és ott Amerikában, újjáteremtették az olaszos óhazát. Olaszosan kezdtek el élni: napközben dolgoztak, esténként pedig összejöttek beszélgetni, boroztak, a közös konyhában együtt főztek és jókat ettek. Többgenerációs otthonokban együtt éltek, és az ünnepeket jókedvűen, együtt ünnepelték meg. Törődtek egymással és nem hagytak senkit egyedül küszködni.

Aztán néhány évvel később a városba látogatott egy előadásra a szomszéd település orvosa, akinek a helyi orvos elmesélte, milyen megdöbbentő, hogy az itt élők szívinfarktusban való halálozási aránya a fele az országos átlaghoz képest. Sőt, a 65 éven aluliaknál majdnem elérte a nullát.
Orvosok egy csoportja vizsgálni kezdte a városban élők egészségi állapotát, életkörülményeit és további felfedezéseket tettek: nem volt öngyilkosság, alkoholizmus, drogfüggőség, és nagyon kevés volt a bűnözés. Senkinek nem volt gyomorfekélye sem.
A kutatást végző orvosok először a híres mediterrán étrendre tippeltek, de kiderült, akkoriban nem álltak olyan jól a helyiek anyagilag, hogy követni tudták volna, mert pl. az olívaolajat sem tudták megfizetni. Sőt, ezek az ott élő olasz-amerikaiak nem is voltak fizikailag fittek. A legtöbben dohányoztak, ülőmunkát végeztek és sokan voltak kövérek.
Ezután a város esetleg eltérő földrajzi adottságait mérték fel, de sem abban, a génekben, vagy az orvosi ellátás minőségében nem találtak eltéréseket az ország többi részeihez képest.
Így arra a következtetésre jutottak, hogy akkor Rosetóban kell lennie valaminek, ami elhárítja a betegséget….

Mégpedig az volt a végkövetkeztetésük, hogy egy támaszt nyújtó, szoros közösség jobban hat a szív egészségére, mint a koleszterinszint, vagy a dohányzás!
A magányos embert jobban elcsüggesztik a mindennapos kihívások, és az efféle csüggedés stresszreakcióra készteti a testet (a magas vérnyomástól kezdve a veseműködés zavaráig). Egy támogató közösség körében azonban megnyugszik az ember.

A magány feszültséget teremt, a szerető közösség pedig megnyugtat! Valójában ez az egyetlen tényező önmagában erőteljesebben hat a testünkre, mint az étel, az alkohol, a dohányzás és a sport – írja dr. Lissa Rankin könyvében.

Egy harvardi tanulmány megállapította, hogy akik a barátaikkal együtt járnak pl. étterembe, sportolni, vagy nyaralni, átlagosan közel három évvel élnek többet visszavonultan élő társaiknál!
A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a társas elfoglaltság egyenértékű a testmozgás jótékony hatásával!"

Ugye megmondtam!:)

Szóval kialakulóban van egy ilyen hely Soroksáron, ahol ezt a közösségi élményt szeretném én meghonosítani... természetesen az alkotás mentén!  :)

Régi időkből egy kis inspiráció, amikor leginkább a munka hozta össze a család apraját, nagyját! Nem is gondolták akkoriban, hogy a maga természetes módján, milyen nagyszerű, építő, közösségi élményben volt részük:)

És pár kép a jelenből, annak hangulataiból, az én általam kezdeményezett, tartott foglalkozásokon:)

Idei keddi alkotói szakkörünk egyik remekművét szeretném nektek megmutatni:)
Nekem nagyon tetszik és már egy ideje vágytam is rá, hogy festővásznon is kipróbáljam a dekupázs technikát. Volt némi fennakadás a foglalkozás elején, mert többen szerették volna Audrey Hepburn viszontlátni a vásznon, mint Marilyn Monroe-t. Viszont abból csak pár kép választási lehetőség volt. Nekem mindegy alapon jutott Marilyn, amit egyáltalán nem bántam meg:)

A kezdés ugyanaz, alapoztuk a vásznat, majd a dekupázspapírt a megfelelő technikával felragasztottuk és díszítettük a képet. Az elhelyezés ránk volt bízva és a különböző díszítési lehetőségek is.
Pár hónappal ezelőtt azért ettől be lettem volna tojva. :) Ugyanis nem volt "szabály", azt a pár kötelező eljárási módot leszámítva. Éreztem némi megtorpanást, hogy most hogyan tovább, de úgy érzem tök jól vettem az akadályt:) és a végeredmény sem lett rossz, sőt nekem nagyon tetszik!

Most már több havi alkotói múlttal elmondhatom, hogy az alkotásból a legtöbbet úgy tanulom, vagy abból tanulom a saját életemre levetítve, hogy nem kell betójni, ha azt "kell" csinálni, ami jön, ami jólesik. Lehet már írtam erről, de úgy érzem ez a legnagyobb tanulni valóm az életben. Nem kell mindent előre eltervezni! Ami akkor és ott van jelen, abban kell bízni, hogy jó lesz és hagyni, had jöjjön! :) Nem kell ezt sem túlmisztifikálni, sem túlmagyarázni, ha működik - ha hagyjuk működni:) - rendkívül egyszerű a dolog:) ...és a végeredmény is pompás lesz:) Nézzétek:)

Meg volt a 2015 év számvetése:) akkor kezdődhet a 2016-os év tervezése!

Ez volt az első karácsonyom, óév búcsúztatóm az Ajándékolóval:) Mondhatom voltak nehéz pillanatok, de imádtam! Viszont az előrenézés, az újév megtervezése előttem van és ezt is imádom.

Úgy alakult, hogy itthon vagyok már másfél hete, ez egy isten áldása volt! Sikerült úgy lelassulnom, mint már nagyon régen és az ötletek megrohamoztak, a sok terv, célkitűzés, egyszer csak összeállt. Nagyon jó volt elengedni magam és csak hagyni, hogy jöjjenek és megtaláljanak:)
Megosztok veletek párat, remélve, hogy kedvet csinálok az Ajándékolóhoz és szívesen csatlakozol!

Kezdjük a januárral, ezt csak bakancslista hónapjának neveztem el. Mikor, ha nem most! Nem csak fogadalmakat lehet tenni így új év elején, hanem konkrét bakancslistád is lehet! Ami tartalmazhat egyéni és közös, társas célokat is, érzelmeket, érzéseket. Jövőbeni terveket, akár aktuális félelmeket is dátummal, majd egy év múlva megnézni, hogy valóban valósak voltak-e!? Írhattok bele általad jónak tartott bölcsességeket, amit magadnak, vagy társadnak szánsz. Milyen jó lesz kibontani hónapok múlva, összebújva jókat kuncogni, összekacsintani. Az egyforma álmokról, érzésekről, célokról, álmokról nem is beszélve. Csak rajtatok múlik az egyeztetés is, mikor nyitjátok ki, akár melyiket mikor nyitjátok ki, mert lehet belőle több is:)

E gondolat mentén tervezem a januári Vali világa foglalkozásomat. Az alkotás egyik témája egy ilyen bakancslistás doboz:):) mindjárt meg is mutatom miről beszélek:) persze, van többféle mintám is.

De az idén tervezek vendég oktatók meghívását is, akik már előrébb járnak a technikában, mint én és nagyon sokat lehet tanulni tőlük. Vagy teljesen más területről, ami emeli az együtt alkotás örömét és tovább is viheted a látottakat, tapasztalatokat a saját otthonodba, ezzel is segítve a hétköznapok színesebbé tételét!

Ezek várnak rád tőlem 2016-ban! Alig várom, hogy együtt legyünk, együtt alkossunk és mindezt együtt éljük meg. Sok öröm, sok kihívás, sok ünnep, jeles nap, amire készülhetsz és vásárolhatsz is nálam:) Várlak hatalmas lelkesedéssel! Alkossunk együtt, ajándékozzunk szívvel!

Így év végén van úgy az emberrel, hogy szeret számot vetni az elmúlt 365 napjával és kicsit tervezni a következőre. Honnan jöttem, merre tartok, hogy is jutok oda? Merengünk egy kicsit, hogy sikerültek az ünnepek, minden rendben lezajlott-e, sikerült-e kicsit beszélgetni is, kivel mi történt, méregetjük, dicsérgetjük egymást, erőt merítünk, vagy éppen veszítünk, de azért az év elejére mégis sikerül kicsit összeszedni magunkat.
Mi a párommal soha nem megyünk szilveszterezni, mert az év vége mindig nagy hajtás, a karácsony tiszta rokon, oda-össze-vissza látogatás és ha még jól is sikerül, azért csak kimerítő. Ezért a két ünnep között szilveszter közeledtével kerülünk olyan hangulatba ami csak a mienk:) Most pont itt tartok és gondoltam leírom, hogy mire jutottam:)

Egy éve októberben egy jóakaróm, akit nevezzünk Andinak:) megkért, hogy írjam le mit tekintenék én hivatásomnak. Határtalan örömöt éreztem (szerinte olyan lettem hirtelen, mint aki szerelmes) hogy valaki kíváncsi erre és megmutathatom. Neki láttam leírni, több órán át, éjszakába nyúlóan megírtam, ami nem is volt olyan egyszerű:) Legyen eleje, vége, közepe és el is engedjem magam közben, szóval kihívás volt, annak ellenére, hogy magamban már szépen összeállt, sokat álmodott kép volt! Na most, ez a hivatás a falusi turizmusban való részvétel volt:):) Most is melegséggel tölt el a sok szép gondolat, amit akkor papírra vetettem. Nem tudom lesz-e valaha belőle valami, de valamit elindított... nagyon!

Ugyanis annyira komolyan vettem magam, hogy ok, ha ezt akarom, akkor - mint fő biztonsági játékos:) - valami "mellékállást" ki kellene találni, mert ha nincs vendég, akkor is meg kell élni valamiből! Feltett szándékom volt, hogy én addig ebbe bele nem kezdek, amíg valami mellékállás nem adódik. Rengeteget töprengtem, végig gondoltam százszor mihez értek, mihez nem. Elég lesújtó volt a kép... Több hetem elment erre és más gondolatom sem volt ennél. Valamiért mindig az ajándék boltnál kötöttem ki, de azt is éreztem, hogy én ott olyan dolgokat szeretnék eladni, amiket én csinálok... de hogyan, amikor nulla a kézügyességem és nem értek semmihez! Mások erre való ösztönzése nagyon ment, sőt nálamnál nagyobb elismerője nem akadt egy kézműves barátomnak sem, de hogy én ilyet csináljak, az kizárt!!! Már februárt írtunk, mikor kezdtem azon gondolkodni, hogy valakit meg kellene kérni, hogy segítsen megtanítani valamilyen kézműveskedésre, de ki a fenét és mit???? Nem hiszitek el, de már legalább két hónapja tudtam, hogy létezik egy másik Andi is, aki ezzel foglalkozik, mert az én Andim többször is ajánlotta, hallottam, de fel nem foghattam:):)

És egyik alkalommal, amikor újra mondta, mint aki akkor hallotta először, leesett a tantusz:):) és megkerestem őt. Gyümölcsöző kapcsolatunk azóta is töretlen és rengeteget tanultam tőle. Áldott legyen a neved, ha Andi vagy, mert csak szerencsét hoztok nekem, a barátnőm is Andi, egy másik alkótótársam, kis mesterem is Andi, szóval csupa jó Andi vesz körül:)

Most itt tartok, belevetettem magam a dekupázs technika rejtelmeibe, foglalkozások, magánórák, workshopok és még rengeteg tanulni való. Túl vagyok egy rendkívül sikeres falunapon, egy nem túl sikeres télapó vásáron, rengeteg tapasztalattal, útravalóval. Belevágtam a technika oktatásába, megmutattam a Vali világát, hangulatát, aminek tartalmas eszköze,közép pontja lett a kézművesség! Egy ellopott jelző lett a szlogenem, ami szerintem a legjobban tükrözi, hogy mit is szeretnék "Preventív egészségmegőrző kreatívkodás Valival:)" :):)

Visszaolvasva az egy évvel korábbi levelemet, szinte mindent megvalósítottam, kivéve a falusi turizmust... lehetne savanyú is a szőlő, de nem az, mert amit ott nyújtani akartam, azt most a Vali világában megteszem... csak éppen nem alszanak itt a vendégeim... de ami késik az nem múlik:):)

Inspirálok mindenkit, hogy merjen nagyot álmodni, kezdje el, mindegy, hogy megy, döcögve, tökéletlenül, nem baj, a lényeg, hogy megy, mert megtapasztalásokból ismerjük meg magunkat, hol mit lehet még javítani, jobbá válni.

Ezen az úton haladok tovább 2016-ban is, nem tudom hol a vége, de csinálom, mert élvezem. Egy barátnőmmel viccelődünk, -aki komolyan vesz:)- hogy fürdünk mi még együtt az én sokat álmodott, tervezett dézsafürdőmben így télvíz idején... úgy legyen! :):)

BUÉK!!!

Áldott, békés ünnepeket kívánok minden kedves blogomat olvasónak!

Készülődés Ajándékoló háza táján. Túl vagyunk az első foglalkozáson... volt izgalom. Teljesen rendhagyóra sikerült és érzelmileg is volt mit spontán feldolgozni! De sikerült és ezen van a hangsúly.

Viszont nincs sok idő elmélkedni, mert máris itt az újabb feladat, kihívás:) Következő foglalkozás jövőhét, ahova már van szép számmal jelentkező. Ez egy újabb kihívás, két dolog miatt is, többen is leszünk és lesz a körünkben gyerek és felnőtt is. Kicsit tartok a figyelmem megosztása miatt, mert ilyet még "idegenekkel" nem csináltam. Biztatás van... sok! Nagyon jól esnek és nagy szükségem is van rá:)

Mai napon szabadságon voltam, mert sógornőm beavatott a gipsz festés rejtelmeibe. Sőt Ő is volt olyan drága, hogy miattam szabit vett ki és még fel is, haza is utazott ma miattam:) Nahát kaptam a csodából egy párat. Már a falunapra is Ő segített a gipszfestésben, de akkor ennyire nem vettem részt benne. Most viszont nagyon akartam, mert ez az egyik foglalkozás, egyik tárgya is lesz:)

Nagyon-nagyon tetszett, nem tudom kinek mit mond a porpasztell, nekem nem sokat... ezidáig. Nem hiába holtig tanul az ember:) Szóval megismertem és rögtön a szívembe zártam, mert egy csoda, nagyon élveztem:) Unokahúgomat is beavattam a dekupázs technika rejtelmeibe, segítettem ajándék készítésben, volt flow élmény rendesen. A kicsiny nyári konyhámban csak úgy áramlott az alkotás szárnyán a sok-sok élmény, jó érzés! Olyannyira, hogy sógornőm hazaérkezésüket követően felhívott, hogy van-e még szabim, mert csinálhatnánk még egy ilyen napot, mert Ő annyira élvezte!!!!

Emberek, kell ennél nagyobb bizonyíték arra, hogy ez mennyire jó, felemelő, idegkisimító, fantasztikus érzés? :):) Együtt alkotni, együtt örülni a sok szépségnek, segíteni egymást, biztatni egymást, együtt haladni, együtt csendben lenni!!!! Próbáljátok ki!!! :):) és ilyen szép dolgok kerülnek ki a Ti kezeitek közül is:)

Megtetszett, megcsináltam, nem tetszik:).. mert meg lehetett volna jobban is csinálni, ha jobban felkészülök rá. Elég jól ki lehet szedni a narancsot, pláne ha a párunk ezt bevállalja:) szóval azért - elmondása szerint - az sem volt annyira egyszerű. Vigyázni kell, nehogy kilyukasszuk bárhol is, mert akkor kifolyik a gyertya. Ne álljatok úgy neki, hogy nincs új, original kanócod. A gyertya könnyedén felolvad. Én használt és színes gyertyát használtam, amivel nincs is semmi gond, mert tulajdonképpen mindegy, de számoljatok vele, hogy a narancsot beszínezi.

Ne gondoljátok, hogy tele kell rakni, én sem gondoltam, de még ennél is kevesebbet kellett volna. A szegfűszeget pedig még akkor szurkáljátok bele, amikor meleg a gyertya, szóval még úgy mond puha, formálható. Ha megköt nem tudod beleszúrni a szegfűszeget, különösen akkor nem, ha túl sok benne a gyertya...

Ha beleöntöd az olvasztott gyertyát, ne lepődj meg, mert forrni fog a narancshéjban és nem köt ám meg olyan hamar. A kanócot beletettem, és persze, hogy eldőlt, kitámasztani nem lehet, meg kellett várni, amíg kicsit megköt, de sokat se várjatok, mert akkor meg nem tudod már beletenni. Amúgy nagyon érdekesen hűlt a gyertya, mert először a teteje kezdett hártyásodni, ami viszont már elég volt ahhoz, hogy a kanóc megálljon, úgy ahogy akartam:) 

Remélem senki kedvét nem vettem el, mert én is még meg fogom próbálni újra, jobban, szebben, a fenti esetleges hibákra figyelve, tapasztalatot felhasználva. Ezért is osztottam meg veletek mindezt, hogy Ti már figyeljetek ezekre, mert a két perces videóból ez a sok minden nem derült ki.
Jó kísérletezést, sikerélményt és szépséget mindenkinek!

Ennél szebbet:):)

November van.... és nekem rengeteg újdonsággal teli:) Az első játékom ma zárul, de az első foglalkozásom hirdetése máris folyamatban van. November 14. izgalmas, nagyon is:) Az érzés ismerős, a falunapi árusításához hasonló:)
Amikor viszontláttam a hirdetésem és ahányszor ránézek, melegséggel tölt el:) Hitetetlenül jó érzés, mintha a gyerekem lenne, vagy nem is tudom, mert gyerekem az nincs. Eleve, hogy megcsináltam, az elképzelésem megvalósult, készültem, készülök rá, rengeteg ötlettel, hangulattal:) Az az érzés jár át, akárhogy lesz, úgy lesz jó, de rosszul nem sikerülhet, egyszerűen ezt érzem!

Amikor (1-2 hónappal ezelőtt) eldöntöttem, hogy ezt én szeretném, akkor kezdett már kialakulni bennem a meghirdetett koncepció. A foglalkozás neve nem volt még meg. Sok minden eszembe jutott, de végül egyik kolléganőm ötlete tetszett meg a legjobban. Egy kicsit túl direktnek éreztem, mert ki az a Vali, meg annak a világa, ki a fenét érdekel... De aztán mégis ennél maradtam, mert belőlem, belülről ez jött őszintén, hogy még nem ismerik, az nem baj, majd teszek róla, hogy megtudják ki és mi a Vali világa:) és mindezt úgy ismerjék meg, hogy közben élvezik is, mert ezért hoztam létre:)

itt lehet elérni: https://www.facebook.com/events/1520759344901585/

Ha ezt látjátok, akkor jó helyen jártok:) Várok mindenkit nagyon sok szeretettel, ha lemaradsz az egyikről ne csüggedj, mert tartok még sokat-sokat, hogy megismerd a Vali világát, az együtt alkotás örömét, az együttlét örömét:)

 

Első játékom hirdetése van folyamatban. Nem is tudom, miért vártam vele ennyit. Én is szeretek játszani, sőt játszatni is. Úgy látszik mindennek be kell érnie:) Izgulok, tetszeni fog-e, hogy legyen a sorsolás, érdemes lesz-e az alkotásom a megosztásra...stb. Igen, ez jó kérdés volt. Mi legyen a nyeremény tárgya, amiért érdemes lesz részt venni benne.
Egyik barátnőmmel megosztottam az ötletemet, de nem repesett az örömtől. Elmondta az Ő verzióját, amiben van, volt igazság, de végül egy harmadik variáció mellett döntöttem:) Jó volt, hogy elmozdított az első ötletemtől, mert szerintem ez most a tökéletes... remélem:)
Úgy érzem ötletes, közeleg is a napja, figyelem felkeltő, akár használható is, mutatós és végül még választani is lehet:) Decemberben végig méltó részese lehet az ünnepi dekorációnak, akár ajándékba is adható, sőt saját kezűleg el is készíthető:) Ilyen gondolataim voltak, amikor ezen alkotásom felajánlása mellett döntöttem:)
Akkor nézzük ezeket a sokat emlegetett szépségeket:) Remélem felismerhető, hogy milyen ünnep közeledtére gondoltam:)