Már egyszer írtam erről, hogy milyen nehezen kezdtem neki a gipsz képek festésének. Ennek biztos oka van, most más, mint a múltkor. Ez most tényleg kép és hatalmas lehetőséget rejt már maga a forma is. Ez nem egy általános kép rámával, hanem már önmagában is mutatós. Ehhez pedig csak hozzátenni akartam, elvenni semmiképpen. Az alkotói szabadságommal volt szintén baj. Kicsit szögletes vagyok, azt hiszem. És ha kapok egy ilyen szabad lehetőséget, megtorpanok, mert szokatlan, mert kívül van a komfort zónámon. Le kell csendesedni, engedni kell, hogy az jöjjön ami jönni akar. Játszani kell, amit nem sűrűn szoktam, pedig szeretem, játszani kell a színekkel, nincs tét, szabadjára kell engedni a fantáziát, egy kicsit ebből, egy kicsit abból, meg a harmadikból, negyedik színből.....aztán kb. lesz belőle valami. Illesztem a képet, lenn, fenn, oldalt, rálóg, nem lóg, illik, nem illik, meglátjuk, na még egy kis ez,  meg az és most jó lesz!!!!:)

Nézd meg apuka, jó lett? Nagyon jó lett, jött a válasz, bizonytalan vagyok, tényleg? pedig nem is csináltam "komolyan"! Nem kell belehalni, hogy jó legyen,  nem kell agyon nyomni a felelősségnek, hogy működjön, csak úgy.... engedtem ami jönni akart és nagyon jó lett!? Hát hogy van ez? :)

Valahol láttam egyszer egy ehhez hasonlót, - fiókból ékszertartó faliszekrény -  és azt gondoltam, istenem, ha én is tudnék valamikor ilyet csinálni!:) Nem birtokolni akartam, hanem megcsinálni, hogy vajon én mit tudnék kihozni belőle.
Amikor el kezdtem csinálni, teljesen más irányba képzeltem el, megterveztem, vagy egy órát szüttyögtem vele és végül mégsem olyan lett. Hirtelen eszembe jutott a mostani végleges forma... ez az, erre gondoltam és onnantól kezdve perceken belül tudtam mit akarok, hogyan nézzen ki:)
Csináltam, készen lett és nem hittem el, egyszerűen nem hittem el, hogy ezt én csináltam, én találtam ki.... létrehoztam!!! A gyomromban éreztem az örömöt, azt hittem kiszakad a lelkem a gyönyörűségtől, nem is tudom szavakba önteni mennyire boldog voltam! Azóta is gyönyörködöm benne és az az érdekes, hogy amennyire örülök neki, annyira nem bánom, ha valaki ugyanezzel az örömmel megveszi tőlem.
A kínálat és az igény nemes találkozása lenne... tökéletes párosítás!:):)

Egyszer mindenki kezdő valamiben, ahogy én is a hímzésben... még húsz évvel ezelőtt! Ez is szerelem volt az első látásra:) Emlékszem - ahol laktunk - volt egy idős képkeretező bácsi és vakon rá mertem bízni a keretezéseket. Amilyen idős volt, annyira jó ízlése volt. Na ezt a képet, viszont elsőre nagyon elszúrta:) Ugyanis ennek a képnek a kongrén pont ugyanilyen alakja volt, ő viszont beletette egy négyszögbe. Amikor megláttam azt hittem elájulok, mondtam páromnak ezt vidd vissza, mert így én ki nem teszem a falra:) Na visszavitte, a szakibácsi vágta a dolgot és kijavította ilyenre ahogy most látjátok! :)

Találtam ezt a két kőműves simítót, mármint itt, ahol lakunk:) itt sok mindent találtam már... a volt tulajok jóvoltából! Most sor került rá, hogy új köntösbe öltöztessem! Formabontó, ellentmondásos, mégis úgy érzem, nem véletlen, hogy ilyennek készült, hogy ezt akartam. A durvaság, a fizikai munka találkoztatása a finomsággal, zenével, tisztasággal. És miért zárná ki az egyik a másikat, miért ne lehetne ez benne mindenkiben? Miért látunk előítéletesen? Az alázat a legfontosabb, a munkánk iránti alázat, legyen szó bármilyen jellegű munkáról, tevékenységről!

Szakmailag is azért gondoltam, hogy pont ezt osztom meg, mert "véletlenül" csillámos ragasztólakkot használtam:) elfelejtettem, hogy kaptam. Még csodálkoztam is, hogy miért ilyen kicsi ragasztólakkot vettem, mikor látom, hogy csillog minden:) Ez csak jobban növeli a kontrasztot, amit mutatni akartam, úgy hogy véletlenül, direkt jó lett! Remélem átjön a fénykép által, hogy mit szerettem volna üzeni az éterbe...az életbe:)

Nem tudom pontosan mire gondoltam a hagyomány találkozása a mai modern világgal megfogalmazásánál, "csak" éreztem! Azt hiszem egy kicsit sikerült megvalósítanom. Ennél rendhagyóbb ajándékot ki sem találhattam volna.
Egyik szeretett kollégánktól búcsúztunk és én is ajánlottam ajándékozni valót. A csapat, csoport elfogadta és némi segítséggel én pedig összeállítottam.
Azt tudni kell, hogy a kollégám nagy fejlesztő, számítógépagyas ember (ennek ellenére szereti a pálinkát is) :) így jött az ötlet.
SQL nyelven íródott a cégnél levő ideje, beosztása...stb. ezt láthatjátok a bortartó hátulján. A pálinkás üvegen pedig QR kódokban a nevünk és egyéb "nyalánkságok", üzenetek a jövőre nézve:) valamint az üveg tartalmát szimbolizáló szilvás szalvéta dekupázsozva.
Meglepetésemre el volt mindenki ájulva milyen jó lett. Persze szerintem is jó lett, de olyan alapvető kérdéseket kaptam, hogy szinte már elhittem, hogy milyen különleges és ügyes vagyok:) Nézzétek és tegyétek fel ti is a kérdéseiteket, szívesen válaszolok! :)

Már kb. egy hónapja rakosgatom ezt a képet, de jobb lett volna, ha egy hónapja egyszerűbben fejezem be:) Nagy ötletnek tartottam, tök jó színt kevertem ki, nagyon elégedett voltam. Párom szépen gélvágóval kiszabta, de az illesztések végül hagynak némi kívánni valót maguk után. Szóval tömeg gyártás nem lesz belőle:)
A kép továbbra is tetszik, az ötlet továbbra is jó, de a végeredményben sokkal több a munka, idő, energia, mint ahogy kinéz. A keretet nem tudom látszik-e, de hungarocellből vágtuk ki. Be is vásároltam belőle... de kicsit elhalasztom a további felhasználását!
Nem baj, ezzel is okosabb lettem, az embernek azt is meg kell tapasztalnia, hogy mi az ami nem megy, vagy nem az igazi. De most már félre a szóval, lássuk!:)

Az Internet mentes hétvégémnek lett még egy utóhatása! Nagyon fáradt voltam már ma délután, mondtam is páromnak,  most már csak olyan alkotásba vágok bele, amit nagyon szeretnék megcsinálni. Feltéve ha segít, mert tetőlécet kellett fűrészelni. Segített:) Szóval ez a ma esti romantika, nélküle nem jött volna létre.

Ha utazunk nagybátyámékhoz, Tápiószecsőn meg szoktunk állni fagyizni. Nagyon jó kis cuki nőtte ott ki magát. Fantasztikus jó díszlet van, csupa elhozni való holmi:) és ott volt egy mécsestartó, megláttam és rögtön akartam. Gondoltam is közben, milyen jó kis blogbejegyzés lesz belőle:) Na, most már van nekem is és a bejegyzés is megszületett:) Romantikázzunk együtt!

Nincsen ma gyereknap, de én azt tartottam:) Különböző szépségeket, praktikus ajándékokat gyártottam... gyerekeknek:) Valamelyiket csak úgy, valamelyiket alkalomra! Valamelyiket már holnap elviszik, valamelyiket mi visszük jövő hónapban. Nem tűnnek olyan nagy és nehéz dolgoknak, de azért megdolgoztattak, ment vele az idő, főleg, hogy közben túrógombócot is csináltam:) Na nézzük!