Ezzel a képpel sikerült megalkotnom eddigi életem összes próbálkozásait, mondhatni igazi eszenciája az elmúlt éveim útkeresésének. Amerre jártam, abban mindben volt öröm, felszabadult öröm, szabadság érzés, amit nekem mindig csak pillanatokra tudott megmutatni akár a jóga, akár a hastánc, akár a spirituális világ, a pilátesz. Mindegyiktől rengeteget kaptam, tanultam belőle és nem tartanék most itt, ha nem találkozom ezekkel a nagyszerű  lehetőségekkel. Láttam sokak milyen felszabadult érzéssel tudják átadni magukat az adott pillanatnak, míg bizonyos szabályok között ez nekem is sikerült, de mihelyt alkalom nyílt például egy örömtáncra, amikor azt csinálok, amit akarok, leblokkoltam. Nem tudtam mit kezdeni az adott lehetőséggel..... mostanáig:)

Mert ez a kép számomra megadta az örömalkotás lehetőségét. Amikor megláttam, megdobogtatta a szívem és rögtön tudtam, hogy én ezt akarom és úgy akarom, ami másnak az örömtáncot jelentette. Alkotói szabadsággal, örömalkotással, minden szabály nélkül. Alig vártam, hogy elkezdjem és amit közben éreztem, az leírhatatlan:) Megállt az idő, csak az volt, az akkor és a jelen! Nem érdekelt semmi, pár technikát ismerek már, de nem foglalkoztam velük, ami jött azt csináltam és teljesen szabadon megalkottam! Szerelmes lettem a képembe, magamba, az adott pillanatba:) Kívánom, hogy találjátok meg Ti is azt a tevékenységet, amiben mindezt meg tudjátok élni:)

Számomra ez a kép maga a nőiség, a jóga, a csakrák gyönyörűen, emberi test, hajlékonyság, fantázia, egyszerűen minden:)

Amit jelentett nekem a kép, azt sikerült az alkotása közben is megélnem... a teljesség élményét! Hála és köszönet a nem is tudom kinek, minek, hogy ezt sikerült megélnem:):)

Új vizekre evezem! Ami nem is annyira új, mert nem hiába az a mottóm, hogy Alkossunk együtt, Ajándékozz szívvel! :) Most az új, hogy az együtt alkotásra fókuszálok jobban, annak örömét, tapasztalatait, jótékony hatását szeretném megmutatni, lehetőséget teremteni minél több embernek, hogy ezt megtapasztalhassa. Hamarosan megtartom erre vonatkozó nyílt napomat és utána igény szerint hetente, két hetente várom az együtt alkotásra, kísérletezésre nyitott fiúkat, lányokat, fiatalokat, időseket, gyerekeket, felnőtteket:) 

Itt valóban az együtt alkotásé lenne a főszerep és nem a technikáé. Nagyon egyszerű, olcsó költségvetésű, újra hasznosítható alapanyagokból dolgoznánk. Kellemes zene, beszélgetés, együtt alkotás, akár páros, konkrétan négykezes alkotások is előfordulhatnak:) Több alapanyag mentén, interaktívan történne valamelyik hétköznap estén. 

Megfigyelhetitek majd, hogy mennyivel jobban telik az idő a munkahelyen, kellemesen feltöltődve, az otthonunkban, családunkban vidáman és van értelme az életünknek érzéssel egy ilyen együtt alkotói est után. 

Azt hiszitek biztos, hogy a levegőbe beszélek, de minap az egyik hírlevelemben olvastam az alábbi történetet. Írója üdvözölte a továbbadást, ő is olvasta ezt egy könyvben. Ez a könyv nem más, mint  dr. Lissa Rankin amerikai orvosnő „Gyógyulás gyógyszerek nélkül” c. könyve. Amit azóta én is megrendeltem:)

"1961-ben az amerikai Roseto városában letelepedett olasz bevándorlók egy kis csoportja, és ott Amerikában, újjáteremtették az olaszos óhazát. Olaszosan kezdtek el élni: napközben dolgoztak, esténként pedig összejöttek beszélgetni, boroztak, a közös konyhában együtt főztek és jókat ettek. Többgenerációs otthonokban együtt éltek, és az ünnepeket jókedvűen, együtt ünnepelték meg. Törődtek egymással és nem hagytak senkit egyedül küszködni.

Aztán néhány évvel később a városba látogatott egy előadásra a szomszéd település orvosa, akinek a helyi orvos elmesélte, milyen megdöbbentő, hogy az itt élők szívinfarktusban való halálozási aránya a fele az országos átlaghoz képest. Sőt, a 65 éven aluliaknál majdnem elérte a nullát.
Orvosok egy csoportja vizsgálni kezdte a városban élők egészségi állapotát, életkörülményeit és további felfedezéseket tettek: nem volt öngyilkosság, alkoholizmus, drogfüggőség, és nagyon kevés volt a bűnözés. Senkinek nem volt gyomorfekélye sem.
A kutatást végző orvosok először a híres mediterrán étrendre tippeltek, de kiderült, akkoriban nem álltak olyan jól a helyiek anyagilag, hogy követni tudták volna, mert pl. az olívaolajat sem tudták megfizetni. Sőt, ezek az ott élő olasz-amerikaiak nem is voltak fizikailag fittek. A legtöbben dohányoztak, ülőmunkát végeztek és sokan voltak kövérek.
Ezután a város esetleg eltérő földrajzi adottságait mérték fel, de sem abban, a génekben, vagy az orvosi ellátás minőségében nem találtak eltéréseket az ország többi részeihez képest.
Így arra a következtetésre jutottak, hogy akkor Rosetóban kell lennie valaminek, ami elhárítja a betegséget….

Mégpedig az volt a végkövetkeztetésük, hogy egy támaszt nyújtó, szoros közösség jobban hat a szív egészségére, mint a koleszterinszint, vagy a dohányzás!
A magányos embert jobban elcsüggesztik a mindennapos kihívások, és az efféle csüggedés stresszreakcióra készteti a testet (a magas vérnyomástól kezdve a veseműködés zavaráig). Egy támogató közösség körében azonban megnyugszik az ember.

A magány feszültséget teremt, a szerető közösség pedig megnyugtat! Valójában ez az egyetlen tényező önmagában erőteljesebben hat a testünkre, mint az étel, az alkohol, a dohányzás és a sport – írja dr. Lissa Rankin könyvében.

Egy harvardi tanulmány megállapította, hogy akik a barátaikkal együtt járnak pl. étterembe, sportolni, vagy nyaralni, átlagosan közel három évvel élnek többet visszavonultan élő társaiknál!
A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a társas elfoglaltság egyenértékű a testmozgás jótékony hatásával!"

Ugye megmondtam!:)

Szóval kialakulóban van egy ilyen hely Soroksáron, ahol ezt a közösségi élményt szeretném én meghonosítani... természetesen az alkotás mentén!  :)

Régi időkből egy kis inspiráció, amikor leginkább a munka hozta össze a család apraját, nagyját! Nem is gondolták akkoriban, hogy a maga természetes módján, milyen nagyszerű, építő, közösségi élményben volt részük:)

És pár kép a jelenből, annak hangulataiból, az én általam kezdeményezett, tartott foglalkozásokon:)

Idei keddi alkotói szakkörünk egyik remekművét szeretném nektek megmutatni:)
Nekem nagyon tetszik és már egy ideje vágytam is rá, hogy festővásznon is kipróbáljam a dekupázs technikát. Volt némi fennakadás a foglalkozás elején, mert többen szerették volna Audrey Hepburn viszontlátni a vásznon, mint Marilyn Monroe-t. Viszont abból csak pár kép választási lehetőség volt. Nekem mindegy alapon jutott Marilyn, amit egyáltalán nem bántam meg:)

A kezdés ugyanaz, alapoztuk a vásznat, majd a dekupázspapírt a megfelelő technikával felragasztottuk és díszítettük a képet. Az elhelyezés ránk volt bízva és a különböző díszítési lehetőségek is.
Pár hónappal ezelőtt azért ettől be lettem volna tojva. :) Ugyanis nem volt "szabály", azt a pár kötelező eljárási módot leszámítva. Éreztem némi megtorpanást, hogy most hogyan tovább, de úgy érzem tök jól vettem az akadályt:) és a végeredmény sem lett rossz, sőt nekem nagyon tetszik!

Most már több havi alkotói múlttal elmondhatom, hogy az alkotásból a legtöbbet úgy tanulom, vagy abból tanulom a saját életemre levetítve, hogy nem kell betójni, ha azt "kell" csinálni, ami jön, ami jólesik. Lehet már írtam erről, de úgy érzem ez a legnagyobb tanulni valóm az életben. Nem kell mindent előre eltervezni! Ami akkor és ott van jelen, abban kell bízni, hogy jó lesz és hagyni, had jöjjön! :) Nem kell ezt sem túlmisztifikálni, sem túlmagyarázni, ha működik - ha hagyjuk működni:) - rendkívül egyszerű a dolog:) ...és a végeredmény is pompás lesz:) Nézzétek:)

Meg volt a 2015 év számvetése:) akkor kezdődhet a 2016-os év tervezése!

Ez volt az első karácsonyom, óév búcsúztatóm az Ajándékolóval:) Mondhatom voltak nehéz pillanatok, de imádtam! Viszont az előrenézés, az újév megtervezése előttem van és ezt is imádom.

Úgy alakult, hogy itthon vagyok már másfél hete, ez egy isten áldása volt! Sikerült úgy lelassulnom, mint már nagyon régen és az ötletek megrohamoztak, a sok terv, célkitűzés, egyszer csak összeállt. Nagyon jó volt elengedni magam és csak hagyni, hogy jöjjenek és megtaláljanak:)
Megosztok veletek párat, remélve, hogy kedvet csinálok az Ajándékolóhoz és szívesen csatlakozol!

Kezdjük a januárral, ezt csak bakancslista hónapjának neveztem el. Mikor, ha nem most! Nem csak fogadalmakat lehet tenni így új év elején, hanem konkrét bakancslistád is lehet! Ami tartalmazhat egyéni és közös, társas célokat is, érzelmeket, érzéseket. Jövőbeni terveket, akár aktuális félelmeket is dátummal, majd egy év múlva megnézni, hogy valóban valósak voltak-e!? Írhattok bele általad jónak tartott bölcsességeket, amit magadnak, vagy társadnak szánsz. Milyen jó lesz kibontani hónapok múlva, összebújva jókat kuncogni, összekacsintani. Az egyforma álmokról, érzésekről, célokról, álmokról nem is beszélve. Csak rajtatok múlik az egyeztetés is, mikor nyitjátok ki, akár melyiket mikor nyitjátok ki, mert lehet belőle több is:)

E gondolat mentén tervezem a januári Vali világa foglalkozásomat. Az alkotás egyik témája egy ilyen bakancslistás doboz:):) mindjárt meg is mutatom miről beszélek:) persze, van többféle mintám is.

De az idén tervezek vendég oktatók meghívását is, akik már előrébb járnak a technikában, mint én és nagyon sokat lehet tanulni tőlük. Vagy teljesen más területről, ami emeli az együtt alkotás örömét és tovább is viheted a látottakat, tapasztalatokat a saját otthonodba, ezzel is segítve a hétköznapok színesebbé tételét!

Ezek várnak rád tőlem 2016-ban! Alig várom, hogy együtt legyünk, együtt alkossunk és mindezt együtt éljük meg. Sok öröm, sok kihívás, sok ünnep, jeles nap, amire készülhetsz és vásárolhatsz is nálam:) Várlak hatalmas lelkesedéssel! Alkossunk együtt, ajándékozzunk szívvel!