Találtam ezt a két kőműves simítót, mármint itt, ahol lakunk:) itt sok mindent találtam már... a volt tulajok jóvoltából! Most sor került rá, hogy új köntösbe öltöztessem! Formabontó, ellentmondásos, mégis úgy érzem, nem véletlen, hogy ilyennek készült, hogy ezt akartam. A durvaság, a fizikai munka találkoztatása a finomsággal, zenével, tisztasággal. És miért zárná ki az egyik a másikat, miért ne lehetne ez benne mindenkiben? Miért látunk előítéletesen? Az alázat a legfontosabb, a munkánk iránti alázat, legyen szó bármilyen jellegű munkáról, tevékenységről!

Szakmailag is azért gondoltam, hogy pont ezt osztom meg, mert "véletlenül" csillámos ragasztólakkot használtam:) elfelejtettem, hogy kaptam. Még csodálkoztam is, hogy miért ilyen kicsi ragasztólakkot vettem, mikor látom, hogy csillog minden:) Ez csak jobban növeli a kontrasztot, amit mutatni akartam, úgy hogy véletlenül, direkt jó lett! Remélem átjön a fénykép által, hogy mit szerettem volna üzeni az éterbe...az életbe:)