Már egyszer írtam erről, hogy milyen nehezen kezdtem neki a gipsz képek festésének. Ennek biztos oka van, most más, mint a múltkor. Ez most tényleg kép és hatalmas lehetőséget rejt már maga a forma is. Ez nem egy általános kép rámával, hanem már önmagában is mutatós. Ehhez pedig csak hozzátenni akartam, elvenni semmiképpen. Az alkotói szabadságommal volt szintén baj. Kicsit szögletes vagyok, azt hiszem. És ha kapok egy ilyen szabad lehetőséget, megtorpanok, mert szokatlan, mert kívül van a komfort zónámon. Le kell csendesedni, engedni kell, hogy az jöjjön ami jönni akar. Játszani kell, amit nem sűrűn szoktam, pedig szeretem, játszani kell a színekkel, nincs tét, szabadjára kell engedni a fantáziát, egy kicsit ebből, egy kicsit abból, meg a harmadikból, negyedik színből.....aztán kb. lesz belőle valami. Illesztem a képet, lenn, fenn, oldalt, rálóg, nem lóg, illik, nem illik, meglátjuk, na még egy kis ez,  meg az és most jó lesz!!!!:)

Nézd meg apuka, jó lett? Nagyon jó lett, jött a válasz, bizonytalan vagyok, tényleg? pedig nem is csináltam "komolyan"! Nem kell belehalni, hogy jó legyen,  nem kell agyon nyomni a felelősségnek, hogy működjön, csak úgy.... engedtem ami jönni akart és nagyon jó lett!? Hát hogy van ez? :)