Sziasztok!
Régen jelentkeztem, de szükségem volt egy kis időre, hogy kicsit távolabbról láthassam a falunapi eseményeket és regenerálódjam is. A falunapi kirakatom rendezgetése közben döbbentem rá, hogy mennyit dolgoztam az elmúlt három hónapban. Munka mellett, este, hétvégéken. Nem panaszkodom, de az alkotás közben csak az járt a fejemben, hogy minél több mindent meg tudjak mutatni, át tudjak adni. Nem foglalkoztam vele, hogy mennyit dolgozom. Mire eljött a nap, lehiggadtam, letisztultam.

Már csak egy dolog aggasztott, hogy hol lesz a helyem. Nagyon érdekes tapasztalat volt a többi rutinos vásárossal ebben részt venni. Hatalmas kő esett le a szívemről, amikor végre kezdődhetett a kipakolás. Konkrétan megkönnyebbült, boldogságos sírásban törtem ki, hogy kezdődik, amiről annyit álmodoztam és elképzeltem!:) :) Dorina unokahúgommal, - hatalmas segítőmmel - nagy ölelkezésekben voltunk egész nap. A végén megbeszéltük, hogy jövőre ugyanitt, olyan jól éreztük magunkat. Végül nagy családi nap is lett a napból, mert megleptek anyukámék, öcsémék, párom lányai, unokák, szóval jól megmozgatott mindenkit ez a csoda nap:) Gyönyörű időnk is volt, jól leégtünk, de ki foglalkozott ezzel, amikor tiszta lelkesedés volt mindenki:)

Nagy sztorik voltak, ezekkel nem szeretnélek untatni benneteket, de rengeteg tapasztalattal lettem gazdagabb. Például azzal és ezt egyáltalán nem negatívumként írom, hogy ezt nem akarom csinálni:) mondom ezt annak ellenére, hogy nagyon jó volt. De ez egy külön "szakma" és én erre nem akarok sem időt, sem energiát, sem pénzt fordítani. Néha jól esik, kicsiben akár többször is, de csak olyan szinten, amit most elbírok, testileg, lelkileg, anyagilag. Szóval megyek tovább az utamon és jól beépítem ezt a gyönyörű napot, az összes szépségével, gazdag érzelmeivel egyaránt.

Mutatok pár képet a szépséges termékeimről, a standomról, kicsit átadva a nap hangulatát, a még nem túl nagy forgatagot, hogy milyen szép zöldben, tóparton voltunk. Köszönet Szigetbecse, hogy ezt és ott megélhettem veled, veletek!