Érdeklődéssel és izgalommal vártam a tegnapi szakkört. Ugyanis őszi koszorú kötése volt beütemezve. Rengeteg szebbnél szebb őszi dekoráció kering a neten.... mondhatnánk ránézésre, hogy ahh ezt én is meg tudom csinálni! Azért ez nem olyan egyszerű... legalábbis nekem:)

Kaptunk egy kis egységcsomagot, na már azzal nem tudtam mit kezdeni. Illetve tudtam, hogy a szalma alapra fogom feltenni a sok "kütyüt", de elképzelésem nem volt semmi. Kaptunk egy mintát, nahát pont olyat már csak elvből sem csináltam volna, de tök üres volt az agyam. A mindig lelkes, kreatív Valika, ott ült a sokaság felett és fogalma sem volt, hogy mi a fenét fog ezekkel a termésekkel kezdeni. Megkaptuk az instrukciókat, mire kell figyelni, vigyázni, aztán hajrá. Ja, na de hova, merre...? :)

Némi ráhangolódás, helyezgetés, nézelődés után csak elkezdtem. Komolyan! nehéz volt kilépni önmagamból, hogy elengedjem magam és hagyjam jönni azt, ami jönni akar. Ezzel már többször volt problémám, ha döcögősen is, de végül megoldom és még élvezem is. Ahogy most is történt:) Meg voltam elégedve, a mesterasszony is, a csoport társaim is:) Azért megjegyeztem, hogy maradok én a jó kis dekupázs technikánál, mert csak az, az én szívem csücske:)

Kikacsintásnak  jó volt, örülök, hogy bevállaltam és kiderült, hogy nem vagyok hozzá béna. Erre pedig minden nyári konyhába lépésem figyelmeztet, mert oda tettem az ajtóra az alábbi fotón látható

szépséget. Nézzétek Ti is:)